A karácsonyfa

Németországból indult karácsonyfa díszítés szokása a 16. században. A fenyő, amely télen is megtartja zöld ruháját, az élet isteni erejének régi szimbóluma, melyet a tél hidege sem győz le. A karácsonyfa-állítás egy régi germán szokásra megy vissza: a zord éjszakákon szokás volt a házakban zöld ágakat felaggatni a gonosz lelkek és rossz szellemek elűzésére. Kétféle módon is elűzték így a démonokat: az örökzöld növény életereje emberre, állatra átmegy; a fény pedig megvilágítja a sötét téli éjszakát és sugarai elűzik a szellemeket. A keresztény hagyományban a fának örökzöldnek kell lennie és csillogó faként Krisztust kell az otthonokba vinnie, hogy ezzel kiűzze onnan a félelem, ellenségeskedés és féltékenykedés minden démonát. A hideg és sötét tél közepén meleget és fényt akar világunkba hozni.

A karácsonyfát a keresztények a paradicsom fájának értelmezték, melyről az „élet gyümölcseit” szedik. Az élet gyümölcseit az alma és a dió jelképezik. Ezeket régóta akasztják a fára, de a fenyőfagömböket is, a paradicsom egészének és teljessé¬gének szimbólumait. Egy régi legenda szerint a halálos beteg Ádám elküldte fiát, Szétet a paradicsomba, hogy fájdalmai enyhítésére hozzon neki olajat az élet fájáról. De Mihály arkangyal azt üzente Ádámnak, hogy Isten gyermeke csak 5500 év múlva jön el a földre, hogy őt az élet fájához, az irgalmasság fájához, a kegyelemhez elvezesse. Azért Mihály egy ágat is adott Szétnek az élet fájáról, hogy ültesse el a földön. A karácsonyfa így egy oltóvessző a kegyelem fájáról, melyhez minket Isten, Fia megszületésében elvezet, hogy olaja fájdalmainkat enyhítse.

A fa minden népnél az élet forrásának és termékenységének fontos szimbóluma. Az ókorban minden fa egy istenhez tartozott, Jupiteré a tölgy, Apollóné a borostyán és Vénuszé a mirtusz. Az Ószövetség ismeri a paradicsom életfáját, avagy a tudás fáját. Ezt az életfát a kereszténységben a keresztfában látták megvalósulni. A keresztfa nekünk életet hozó fa, nem szárad ki soha, mert azon maga Krisztus függött. A fa összeköti az eget a földdel. Mélyen a földbe gyökerezik és az anyaföldből veszi erejét. Az ég felé emelkedik, koronáját felfelé növeszti. Az ember képe ez: milyennek kellene lennie, ha gyökeret ver, mint a fa, és egyenesen áll, mint egy koronás király. Az árnyékot adó fa anyai szimbólum. Ezzel ellentétben a fatörzs a férfiasság szimbóluma. Így köti össze a fa magában a férfias és női vonásokat. Nemcsak az eget és a földet, hanem a férfit és a nőt is egybeköti.

A karácsonyfában jelentéséből eredően megvan az általános jelképrendszer néhány vonása. Benne van egyszerre az ég és a föld közötti kapcsolat. Karácsonykor az Isten megszüntette az ég és a föld határát, amikor az ég a föld közepén láthatóan megjelent. A megnyesett fa képe, mely újra kizöldül, biztosan hatással volt a karácsonyfára. Izajás próféta könyvéből vett adventi ígéret, hogy Izsák törzséből ág fakad, itt képletesen ábrázolt. Éppen ott, ahol zátonyra futottam, ahol bennem valami megtört, ahol az út már tovább nem vezet, ott ajándékoz meg Krisztus születése azzal a bizonyossággal, hogy valami új tör elő bennem, valami növekszik bennem, amely hitelesebb és szebb lesz minden eddiginél. A karácsonyfa annak képe, hogy Krisztus születése által bennünk az élet örökre győzedelmeskedik, nem engedi a tél hidegét és a nemzedékek egymás elleni harcát győzedelmeskedni. Ha Isten megszületik, úgy a férfi és nő ellentéte már nem számít, akkor az isteni természetben minden egy lesz.

Ezt az ígéretet fejezzük ki a fenyőfával, az örök¬zöld fával, karácsonyi gömbökkel és gyertyákkal díszített fával. A karácsonyi fenyőágak sajátos illatot árasztanak. Amikor ezt a fenyőillatot érzem, gyermekkorom karácsonyi érzései jönnek elő bennem. És előtör a sejtés, hogy házunk, szobám Krisztus születése által más lett, közel jött hozzám az Isten, házamban, szobámban lakozik. Közelsége az otthon, a védettség, a gyengédség és a szeretet illatát árasztja. Nem nosztalgia az, ami ezzel a karácsonyi illattal felfelé száll, hanem annak sejtelme, hogy Isten; a Titok maga lakozik közöttünk. És mivel a Titok közöttünk lakozik, házunkban otthon lehetünk.

Mit vált ki belőled a fenyőfa illata? Szemléld lakásod karácsonyfáját, és érezd magadban, milyen képek jönnek elő. A feldíszített fa a Jézus Krisztusban megtestesült Isten fontos vonását fejezi ki. Az egész természet megváltozik, ha abban az Isten maga alászáll. Nemcsak életed története szentelődik meg, nemcsak az állatok élete, hanem az egész benned lévő vegetatív terület megváltozik. Testedbe, vegetatív idegrendszeredbe akar Krisztus leszállni, hogy benned mindent megváltoztasson és meggyógyítson. Illatozóvá akar tenni téged, hogy jól érezd magad a saját bőrödben.