A legjobb barátom: Isten 2.

Folyamatos elmélkedés

Az Istennel való barátság elmélyítésének má­sik módja, hogy napközben folyamatosan gondolkodunk Szavain. Ezt elmélkedésnek, meditációnak nevezzük: a Bibliában számos buzdítást találhatunk arra, hogy elmélkedjünk Isten személyén, tettein és szava­in.

Lehetetlen úgy Isten barátjává válni, hogy nem tudjuk, mit akar mondani nekünk. Hiszen nem szerethetjük, ha nem ismerjük, és nem ismerhetjük meg, ha nem vagyunk tisztában Igéjével. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy „kijelentette magát Sámuelnek Silóban az Úr igéje ál­tal” – még ma is használja ugyanezt a módszert!

Míg bibliatanulmányozással nem tölthetjük az egész napot, az olva­sottakon való elmélkedést igenis egész nap folytathatjuk: felidézhetjük a megismert vagy megtanult igeverseket, gondolatban újra meg újra „átrágva őket”.

A meditáció fogalmát sokan félreértik, mintha kizárólag a világtól elvonultan élő szerzetesek vagy misztikusok bonyolult, titokzatos ritu­áléja lenne, pedig nem más, mint gondolataink összpontosítása. Bárki megtanulhatja, és bárhol alkalmazhatja.

Amikor folyamatosan egy nehézségen jár az eszünk, azt aggódásnak hívják. Amikor Isten Igéjén jár az eszünk, az a meditáció. Tehát aki tud aggódni, az tud meditálni is! Elég egyszerűen átkapcsolni a problé­mákról a Biblia szövegére; minél többet meditálunk Isten Igéjén, annál kevesebb aggódnivalónk marad!

Jóbot és Dávidot azért tekintette barátjának Isten, mert mindennél többre tartották Szavát, s egész álló nap azon gondolkodtak. Jób így be­szél: „Ajkának parancsából nem engedek, keblembe zártam szája mon­dásait.” Dávid ezt mondja: „Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem.” „Végiggondolom minden tettedet, elmélkedem dolgaidon.”

A barátok megosztják egymással titkaikat, és Isten is meg fogja osz­tani velünk titkait, ha napi szokásunkká válik az Igéjén való elmélke­dés. Ábrahám, Dániel, Pál, a tanítványok és mások is megismerhették Isten titkait.

Amikor olvasunk valamit a Bibliából, meghallgatunk egy prédiká­ciót vagy egy előadást, nem kellene rögtön elfelejteni, túllépni rajta. Inkább alakítsuk ki azt a szokást, hogy elménkben forgatjuk az igazsá­got, újra meg újra végiggondolva a hallottakat. Minél több időt töltünk Isten szavainak átismétlésével, annál jobban megérthetjük az élet „tit­kait”; amelyek mellett a többség sajnos elhalad. A Biblia így ír: „Isten a barátságát azoknak tartogatja, akik tisztelik őt. Csak velük osztja meg ígéretének titkait.”

Az Istennel való barátság megalapozásának további „titkait” a következő napokban vizsgáljuk majd meg, de emiatt nem érdemes vár­ni holnapig. Már ma el lehet kezdeni a folyamatos beszélgetést Istennel és a folyamatos elmélkedést Igéjén. Az imádságban mi beszélünk Istenhez, az elmélkedéssel pedig megteremtjük a lehetőséget, hogy ő szóljon hozzánk – mindkettő elengedhetetlen, ha barátok szeretnénk lenni.