A legjobb barátom: Isten 3.

Isten a teljes valónkat akarja. Jézus a „régi törvényt” újra felfrissíti, amikor azt mondja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” (Mk 12,30)

Az életünk egy része nem elég: Isten teljes szívet, teljes lelket, teljes elmét, teljes erőt kér tőlünk. Fél szível való elkötelezettséggel, részleges engedelmességgel és időnk, pénzünk maradékával nem tudjuk felkelte­ni az érdeklődését – életünk darabjai helyett teljes odaszánást vár.

Egyszer egy szamáriai asszony vitába szállt Jézussal arról, hogy hol, mikor és hogyan a legjobb imádni Istent. Jézus felvilágosította, hogy ezek mind lényegtelen külsőségek, hiszen a „hol imádjuk” nem annyi­ra fontos, mint a „miért imádjuk” és hogy mennyit adunk magunkból közben. Jól és rosszul is lehet imádni Istent. A Biblia szerint: „…le­gyünk hálásak, és szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.” Az Istennek tetsző imádatnak különböző jellemzői vannak.

Istennek az tetszik, ha a valóságnak megfelelően imádjuk őt. Gyakran halljuk, hogy „én olyannak képzelem Istent, hogy… és ezután megtud­juk, hogy milyen is lenne az az Isten, akit imádni szeretne az illető. Csak­hogy nem találhatunk ki magunknak egy kellemes „politikailag korrekt” Istent, akit szívesen imádnánk, ugyanis ezt bálványimádásnak hívják.

Az istenimádatnak a Szentíráson kell alapulnia, nem pedig a mi elképzeléseinken. A szamaritánus nőnek azt mondta Jézus: „Az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.”

Igazságban imádni az Atyát azt jelenti, hogy olyannak látjuk, ami­lyennek a Bibliában kijelenti magát.