Üdvözlünk a Táborhegyen, Hargitafürdőn!

Az áldás és közbenjárás hegye

Szerző: Pálos testvérek Dátum: 2012. február 12. 1 hozzászólás

„Az ember társas lény.” – tanultuk már az iskolában. Azóta meg is tapasztaltuk, hogy ez megkérdőjelezhetetlen. És mindez nem valamiféle hosszú fejlődés eredménye, hanem a alapfelszereltséged, hogy úgy mondjam: a széria tartozéka. Isten akarta az téged is ilyennek, ezért találjuk a teremtéstörténetben a természetszerű megállapítást: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (Ter 1,27)

Az ember férfiből és nőből áll. Az emberi mivoltodat igazából ezeknek az “és”-eknek a bonyolult hálózatában éled meg te is.

Szükséged van kapcsolatokra, csak azokban tudsz kiteljesedni. Kapcsolatokban tudsz örülni, szeretni, megbocsátani, ünnepelni.

Isten is kapcsolatközpontú. Ő is keresi a lehetőséget, hogy “és” viszonyba kerüljön velünk.

- Éden kertjében minden nap kereste Ádám és Éva társaságát: „Az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (Ter 3,9)

- A tőle eltávolodott embertől várja a keresés gesztusát, hogy a kapcsolat helyreálljon kettőjük között: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (Jers 29,13)

- Jézus fő küldetése a keresés, a kapcsolat helyreállítása volt: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)

Kapcsolatokban tudsz igazán te is emberként megnyilatkozni és ezek a kapcsolatok két irányba hatnak: vízszintesen és függőlegesen.

Szükséged van emberekre, akikkel körülveszed magadat, családi, baráti, munkatársi, vallási közösséget alkotva. És ugyanígy szükséged van Istenre is, akitől erőt, bátorítást, vigaszt, iránymutatást és igazi célokat merítesz. Amikor a kapcsolataid mindkét irányban rendezettek, ezt az állapotot hívja a Biblia „salom”-nak, vagyis egészségnek, békességnek, boldogságnak.

A posztmodern ember boldogtalanságának okait talán éppen ezért a „kapcsolattalanságába” kell keresnünk. Amikor az egyéni érdek a házasság és a család fölé kerekedik, amikor az önmegvalósítás mindenáron teljesítendő céllá válik, akkor az egyén elszigetelődik, megszakadnak a kapcsolatai és elkezd sorvadni az emberiességében. Erre a jelenségre figyelmeztet Jézus, amikor a jövőbe tekintve kijelenti: „Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül” (Mt 24,12)

Mi a megoldás? És! Te és én. Isten és én. Ha felismerjük a kapcsolatok fontosságát és elkezdjük újra intenzívebben ápolni azokat, elindulhat bennünk a gyógyulás, a béketalálás folyamata. És minél többen tesszük ezt, annál élhetőbb, annál melegebb és annál barátságosabb lesz ez a világ. És? És!

És az Te életében?

1. Házastársaddal való kapcsolatod hogyan folyásolta be eddigi fejlődésedet és te az övét merre motiváltad?

2. Hogyan tehetnéd házastársi kapcsolatodat még bensőségesebbé?

3. A szeretteidre fordított idő mennyisége arányos-e azzal, ahogyan érzel irántuk? Hogyan tölthetnél velük még többet? Beszéljétek meg közösen igényeiteket és lehetőségeiteket – keresve a legjobbat a társadnak!

 

További megosztások
Témakör(ök): Nincs kategorizálva

Egy hozzászólás

  1. Joboszorka szerint:

    Köszönöm
    ez megint jókor jötttt

Szólj hozzá Te is!